Feladataim:
A vőfély a menyasszonyos háznál először kikéri a menyasszonyt a szülőktől a leendő férje számára. Eztán elbúcsúztatja a családtagoktól (apa, anya, testvér, nagyszülő, násznagy). Mindezt régi rigmusokkal.
A lakodalomban a különböző fogások előtt kis versikével szórakoztatja a már éhes násznépet. Ezenkívül tréfás játékokat csinál, illetve csináltat a vendégekkel és az ifjú párral.
Általában éjfélkor a gyertyafénykeringő és a menyasszonytánc következik. Ekkor az ifjú pár megkapja az ajándékait a násznéptől amit szintén a vőfély vezényel le.
A vőfély elengedhetetlen kellékei a bokrétás kalap és a szalagokkal feldíszített vőfélybot.
A vőfélyrigmus a népi vers alkalmi válfaja, a lakodalom szertartásmestere által elszavalt, az ünnepségsorozat fontosabb mozzanataihoz kapcsolódó kötött formájú alkalmi szöveg. A vőfély a középkori mulattatók, a 16.–18. századi énekes szolgák, szolgadiákok újkori népi megfelelője, aki azonban rendszerint nem alkotója, hanem csak előadója a vőfélyverseknek; a helyzethez illő módosításokat azonban ő végzi el.
A vőfélyversek szerzői korábban az iskolamesterek, diákok, utóbb falusi néptanítók, kántorok és népi verselők, vőfélykedő parasztok voltak. Szövegeik egy része nyomtatásban is megjelent; a nyomtatott vagy kéziratos másolatban terjedő vőfélykönyvek a lakodalom menetének megfelelő sorrendben közlik a vőfélyverseket s a vőfélyek egyéb kötelességeit. Írásbeliség híján mindezek szóhagyományban éltek és maradtak fenn; az ilyenek formailag a legcsiszoltabbak, tartalmilag a legnépiesebbek; különösen régi hagyományú vidékeken találkozunk velük. A vőfélyversek évszázados hagyományokat tartanak fenn.
Tevékenységemből egy kis ízelítő:
Szavazás